Dolgozni akarok. Szeretnék minden hétköznap reggel bemenni a munkahelyemre, és valami hasznosat tenni. És nem aggódni azon, hogy nem lesz miből megélnem, hogy nem tudom fizetni az albérletet és azon aggódni, hogy csalódást okozok a szüleimnek, amiért nem tudok megállni a saját lábamon.
Nem vagyok idióta, értelmes embernek tartom magam, mégsem tudok találni egyetlenegy állást sem. Három munkahelyem volt, mióta befejeztem az egyetemet. Mindegyik helyről el kellett jönnöm, önhibámon kívül. A végzettségemmel nem tudok elhelyezkedni, kénytelen vagyok valami mást tanulni.
Dolgoztam műszaki boltban, gyárban és telemarketingeztem is. Ez utóbbihoz elismerem, hogy nem volt tehetségem, mivel nem tudtam meggyőzni a cégvezetőket, hogy szükségük van egy internetes hirdetési felületre, amit máshol nagyságrendekkel kevesebb költségért vagy ingyen megkapnak. Nem hittem benne, ez az igazság, ugyanakkor hat óra elteltével is tudtam logikusan és kedvesen beszélni az érintett ügyféllel.
Bementem a székesfehérvári önkormányzat ügyfélszolgálatára tájékozódni, hogy milyen lehetőségeim vannak, valamint milyen támogatásra jogosult egy pályakezdő, felsőfokú végzettséggel és START-kártyával rendelkező, fehérvári férfi. A válasz gyors és határozott volt: semmire. Itt tartunk, 2013. Magyarország. Költői kérdés: hogyan próbáljon megállni egy magyar fiatal a saját lábán, ha nem kap semmilyen támogatást és nem tud azonnal elhelyezkedni, miután kijött az iskolapadból?
A Munkaügyi Központtal hasonló a helyzet. Bemegyek, várok két-három órát, más dolgom úgy sincsen, majd mikor sorra kerülök, egy kedves hölgy mosolyogva közli, hogy nem vagyok jogosult támogatásra, mivel nincsen háromszázhatvanöt nap munkaviszonyom, és majd próbál állást találni nekem. Nos, eddig kétszer telefonáltak onnan, hogy küldjem el ide, meg oda az önéletrajzomat. Ennek már több hónapja, és nem érkezett semmilyen érdemleges válasz.
Mit kell tenni, hogy munkát találjon az ember? Küldözgetem az e-maileket az interneten és az újságokban található álláshirdetésekre, nézem a facebookot, hátha valaki megoszt egy linket, amin olyan állás van, amire még nem jelentkeztem. Az esetek nyolcvan százalékában még csak válaszra sem méltatnak a hirdetők. Nem számít, milyen állás, csak tudjak végre dolgozni.
Érdekes módon, a piramisjáték és a svájci cég (gondolom, a többség tudja, hogy mire gondolok) rendületlenül virágzik. Ilyenben soha nem szeretnék részt venni. Érdekes módon, ha az ember önmaga tesz fel egy álláshirdetést, akkor pont ezek a szervezetek találják meg először.
Tegnapelőtt voltam egy fehérvári gyárnál megírni a tesztet, gyakorlati tesztet csinálni és interjúzni. Hosszú távra keresnek embereket. Nos, én tavaly szeptemberben voltam náluk, sikeresen túljutottam mindkét teszten, majd az interjún elkövettem azt a hibát, hogy elárultam, levelező tagozaton tanulok. Hamar elköszöntek. Kedden visszamentem, és gondoltam, most blöffölök. A teszteket kiválóan készítettem el, majd egy kedves HR-es hölgy közölte, hogy hazamehetek. Az indokláson meglepődtem. Akinek nem sikerül a teszt, fél év múlva próbálkozhat újra, akinek viszont az interjú nem sikerül, nos, ő csak egy év múlva. Mivel nekem 2012. szeptemberében az interjú nem sikerült… Talán egyszer majd megértem ennek a logikáját.
Mivel foglalkoznék legszívesebben? Nem számít. Csak legyen egy munkám. Hogy is szól az a kínai közmondás? „Ha a hobbid a munkád, akkor életedben egy percet sem kell dolgoznod.” Igen, azt hiszem így. Nos, 2013. Magyarországán egy kicsit lejjebb kell adni az igényeket. Az emberek jelentős többsége nincs abban a helyzetben, hogy válogasson a munkák között. Mondjuk szívesen lennék újságíró, publicista vagy részese valamilyen agytrösztnek. Úgy érzem, ehhez lenne affinitásom és nem érezném azt, hogy dolgozom. Néha le kell mondanunk a fontos dolgokról, a vágyainkról, mert ez által leszünk emberek, esendő emberek.
Talán nem Székesfehérváron találom meg a helyem. Talán már nem köt ide semmi. Beleszülettem ebbe a szociális koszfészekbe, ahol azért élünk, hogy dolgozzunk és egy életen keresztül „toljuk a szopórollert”. Dolgozni akarok!
Zoltanus