Nem célom belemenni aktuálpolitikai kérdésekbe, így a következő vers egy megemlékezés lesz a nyáron tragikusan elhunyt, fiatal, pécsi lányra. Fogadjátok és olvassátok kegyelettel.

Káldi Zoltán: Szirmok hullnak...

Szirmok hullnak, már sikítasz,
vörösre festett kínokkal.
Lét s nemlét között lebegve,
taposnak rajtad kegyetlen.

Galád tettek büntetlenül,
emberek érzéketlenül
fertőzik a fehér rózsát,
könnyei elhullott morzsák.

Riadt képek felsejlenek,
a virág felett beborult,
és nincs már több lélegzete.

Hiába volt ő ártatlan;
néma sikolyba veszett szív
"halálnak halálával halt."

2012. július 27.

Zoltanus