Tegnap estére volt megbeszélve egy találkozó a főbérlővel. Biciklivel igyekeztem kijutni a lakáshoz, ahol a párom és én össze fogunk költözni. Korábban esett az eső, de amikor elindultam, már csak csepegett.

Kerekezek végig a Prohászka úton, sötét volt. Nem tekertem gyorsan, inkább átlagos tempóban. A járda közepén mentem. Itt, a lépcsőházak előtt bokrok vannak. Az egyik bokor mögül egy hat éves forma kisgyerek szaladt ki elém. Nagyjából egy méterre tőlem. Élesen balra rántottam a kormányt, fékeztem, de a nedves járda miatt nem tudtam megállni, így nekimentem egy fának. Én elrepültem a fa mellett, csúsztam a földön vagy másfél métert, majd kiestem az úttestre. A bicikli az első kerekénél eltörött. Szerencsére, nem sérültem meg és nem jött akkor épp autó arrafelé. Csupa mocskosan, sárosan, fájó oldalammal felültem, és látom, hogy a kisgyerek, valószínűleg az anyjával, már vagy húsz-harminc méterre vannak tőlem, de még hallom, amikor azt mondja a gyereknek:

-         Micsoda állatok vannak…

Majd felkeltem, én, az állat, és hazavonszoltam a két darabra tört biciklit. Úgy egy órába telt, mire hazaértem.

Lefürödtem, és ittam egy sört.

Zoltanus