…talán az a legnagyobb gond az egésszel, hogy mi, fiatalok is beletörődtünk már abba, hogy a magyar válogatott soha nem fog kijutni komolyabb világversenyre. Maradunk a büszke harmadikak, negyedikek, akik elmondhatják magukról, hogy csak egy apró dolog hiányzott volna…

Sajnos, pénteken nem egy kis apróság hiányzott. Vártam a bejegyzéssel pár napot, amíg ki tud tisztulni a fejem és véleményezni tudjam a megtörtént eseményeket. Azt, ami a stadionon kívül történt, most nem fogom említeni. Történelmet tanultam, így a románoktól nem várhattam mást.

Én, és velem együtt több ezren, leginkább a kiutazó magyar szurkolókat sajnálom. Elmentek Mordorba, hogy lássanak egy ilyen lélektelen futkosást. Ezt nem lehet focinak nevezni. Nem az eredmény bánt, hanem a mutatott játék. Persze, lehet szidni a játékosokat, de ebben vaskosan a szövetségi kapitány keze is benne van. Mi volt a taktika? Húzzuk ki kapott gól nélkül és mákoljunk be egyet a román kapuba? Eddig sem volt és most végleg bebizonyosodott, hogy nincs stílusa a csapatnak. Egy igazi edző már rég lemondott volna. A feltételes mód… Ha itthon megverjük a románokat, meg ha idegenben behúzzuk a törökök elleni meccset… Én már idegbajt kapok ezektől a feltételezésektől. Drága Sanyi bá’, nem vagy te egy kicsit kabbeaf*szom? Kérdezem, hol látsz te fejlődést a csapat játékán? És előrelépést. Nos, ebben valóban igazad van. Amióta te vagy a szövetségi kapitány, folyamatosan lépdelünk előre, csupán az a bibi, hogy a szakadék felé. Tudod, mondtak már le kevesebbért is. B*sszunk fel még egy csatárt, próbálkozzunk, hogy majd a vébére tökéletes legyen a kétcsatáros játékunk. Nem gond, hogy tisztára megkavarja a fejeket, hiszen ezek profik, majd megoldják. Csak egy javaslat, de hidd el, sokan távoznának (a helyedben) és biztos csillagászati áron lehetne majd eladni az újabb karcolatodat, amit – huncutul – elrejtenél az MLSZ székházban.

Mondjuk a játékosok valószínűleg nem találnák meg, mivel olyan fogalmatlanok. Mondd meg, Sanyi, sírjunk vagy nevessünk?

Nem volt jó ez a román válogatott. A labdákat sem tudták levenni és mi hagytuk, hogy feltöröljék velünk a pályát. Ha az észtek ellen is ilyen tesze-tosza, tutyi-mutyi és impotens játékkal állunk ki, akkor kalap-kabát, mesterem. Arra kíváncsi lennék, hogy mit mondtál a szünetben az öltözőben, ami annyira lelkesítően hatott a srácokra, hogy ugyanilyen gyatra teljesítménnyel futottak ki erre a horror-börleszkre? Mert tudod, akik kinn voltak, meg az a rengeteg ember, aki a tévén nézte, így élte meg. Tíz perc után halálos nyugalommal követtem az eseményeket, mert látszott a csapaton, hogy nem dobog az a szív, nem voltak éhesek. Nem gondoltál arra, hogy a mérkőzés előtt levetítsd a Minden héten háború című film leginspirálóbb jelenetét? Lehet, hogy hasznosabb lett volna, sőt, ha maga Al Pacino termett volna itt, azzal is sokkal jobban jártunk volna. Azt ugyanis ő is megtudná csinálni, amit te. Szerintem, keress valami megye kettes floorball csapatot és azt irányítsd.

No, de kérem szépen. Legalább lesz ingyen szendó meg üccsi, kárpótlás gyanánt. Ennyit tud felmutatni az MLSZ. És le kellene vetíteni a srácoknak a kivetítőn, melegítés közben azt a bizonyos elemzést. Hátha vérszemet kapnak, bár, ahogy elnézem a csoportot és a hátralévő meccseket, inkább hagyjuk a p*csába az egészet.

Szégyelljétek magatokat!

 

Zoltanus

Szerző: Zoltanus88  2013.09.09. 15:20 Szólj hozzá!

Címkék: magyar románia mlsz sándor szégyen bukarest válogatott egervári

A bejegyzés trackback címe:

https://zoltanus.blog.hu/api/trackback/id/tr175503550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.