Szerelem. Az egyetlen dolog, ami képes a fellegek fölé repíteni, ugyanakkor képes a pokol legmélyebb bugyraiba száműzni. Egyszerre érezzük magunkat biztonságban, mégis a legnagyobb bizonytalanság okozója is lehet ez az érzés.

Az átlagember szerelmi élete ciklikus. Egyszer fenn, egyszer lenn. A harmadik évezredben nagyon nehéz, mondhatni nagyítóval kell keresnünk olyan párt, akik boldogok, és képesek megbirkózni az élet által rájuk rakott súllyal. Végre megismerünk valakit, elkezdünk bízni benne, majd a legváratlanabb pillanatban képes minket otthagyni a hibáktól hemzsegő kétségbeesettség-mezőn. Magunka roskadunk. Ilyenkor, persze, lehet azt mondani, hogy nem szabad sosem túlságosan kötődni valakihez, mert akkor tudja okozni nekünk a legnagyobb fájdalmat. De ha nem kötődünk erősen, akkor mi értelme az egésznek? Lehet-e teljes úgy egy kapcsolat, hogy csupán enyhe kötődés van a két fél között? Igen, elismerem, hogy kockázatos dolog erősen kötődni valakihez, de néha vállalni kell a kockázatot.

Vállaljuk a kockázatot. Aztán mégis elhagy, nincs többé. Olyan könnyen engedi el a kezünket, mintha csak egy koszos papír zsebkendőt dobna ki az útszéli szemetesbe. Elhagyni könnyebb, mint elhagyottnak lenni. Nem véletlenül hagyott el, benne már megszületett egy döntés, és készült rá. És ott vagyunk a mezőn. Merre és hogyan tovább? Ahány ember, annyiféle módon dolgozzák ezt fel. Van, aki a magányba menekül, és panelszobáinak falain örökös társ az árnyék, ami szellemként kísért. Van, aki a hedonizmusba menekül. Felejtés. Keresi az élvezetet, ezáltal feldolgozni azt a keserűséget, ami érte. Ez nem bűn. Talán ez utóbbira is szükség van az ember életében egyszer, hogy megismerje önmaga valódiságát, hogy milyen is valójában és akár személyiségjavító hatással is lehet rá. Van, aki egy másik kapcsolatba menekül, és attól reméli talpra állását. Ez a lehető legrosszabb megoldás, mégis sokan helyesnek érzik. Egyedül kell felkelnünk a padlóról, mert ha valaki más húz fel onnan minket, és elhagy, akkor újra ott vagyunk. Ezt a hibát nem szabad elkövetni. Nagyon kevés az olyan ember, aki egy szakítás után képes tovább élni az életét, mintha mi sem történt volna. Talán csak azok, akik nem kötődtek eléggé.

A mezőn vagyunk. Hosszú hetek, hónapok után túllépünk a magány vagy a hedonizmus időszakán, és ott vagyunk újra, ahol elkezdtük, készen állva egy másik kapcsolatra, de mégsem, mert a bizalom képessége csökkenni kezd. Minden egyes csalódásnál redukálódik. Egyre kevésbé vagyunk képesek megbízni a jövőbeni párunkban, ami gyakran tönkreteheti a még meg sem született kapcsolatot.

Akarjuk a kapcsolatot, mégis félünk. Vannak, akik azt hangoztatják, hogy „szingli”-nek lenni a legjobb, mert nincs kötöttség, és bárki a tiéd lehet. Ezt olyan embereknek találták ki, akik félnek az elkötelezettségtől, és egy boldog kapcsolatban nincs kötöttség.

És itt vagyok én. Csapzottan, viharverten kutatom, keresem azt a lányt. Most nem jövök olyan elcsépelt és hangzatos mondásokkal, hogy a nagy ő-t vagy az igaz szerelmet. Én A lányt keresem. Nem kell nekem száz, csupán A lány. Ha ez a lány nem itt él, akkor máshol kell megtalálnom. Megteszek mindent, és így elmondhatom magamról, hogy megpróbáltam. Addig is versekben írom meg elefántcsont-torony életem.

Káldi Zoltán - óda a szerelemhez

csupán hiú ábránd
tüdőmbe kátrány
a remény hamis
illúziója
a szerelem víziója
mi elhagyott
becsapott
ocsmányul szertefoszlott
a fakó univerzumban
hiába lélegzem
létében kételkedem
szégyenkezem
vétkezem
sarat és mocskot
szültél
szememre ellenzőt
küldtél
(erdőt a fától
nem látom)
a nászi fátyol
megcsalt
míg lelkem
meghalt
szívem fagyottá
vált
szakad a vágy
csak egy lány
ki tudja
mi az a "fáj"
eljön egyszer
(talán egyszer)
s addig
jégcsapok lógnak
éles késként
törj belőle
jut belőle
a széttépett álmokból

sebzett lettem
így társam
megleltem
könnycsepp az eleségem
magány a feleségem

Zoltanus

Szerző: Zoltanus88  2013.04.26. 17:46 Szólj hozzá!

Címkék: vers férfi érzelem szerelem lélek szeretet elmúlás

A bejegyzés trackback címe:

https://zoltanus.blog.hu/api/trackback/id/tr1005248513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.