Fény kell, hogy lássunk. Fény kell, hogy lélegezzünk. Fény kell, hogy éljünk. Ám nem mindegy, honnan jön az a fény. Hova fog besütni, kire fog rásütni, milyen hatással lesz az illetőre, ha rásüt a fény. Kell-e neki a fény, szüksége lesz-e rá? Talán hátat fordít neki, mert túlságosan erős a fény, és elkezd félni tőle? Vagy csak egyszerűen ignorálja majd? Talán lesz elég bátorsága előre lépni, és hagyni, hogy a fény átjárja a testét?

Minden ember más, így nem tudhatjuk, hogy kire milyen hatással van. De az első lépés mindig nehéz és néha vakon tesszük azt meg. Lépjünk bátran a fény felé.

Káldi Zoltán - út

az álom magvakat hint, a valóság torzul
itt leszek veled, mikor a szerencse fordul
tested ereiben a vérlemezkék száguldanak
törtetőn az agyad irányába haladnak

megvilágosodást kiált az igaz eszme
fénylő páncélban önnön nagyságát hirdette
vakító fotonok perzselik, égetik retinád
amit igazságnak hittél, csupán délibáb

2012. augusztus 19.

Zoltanus

Szerző: Zoltanus88  2013.02.22. 21:08 Szólj hozzá!

Címkék: fény lépés platón barlanghasonlat

A bejegyzés trackback címe:

https://zoltanus.blog.hu/api/trackback/id/tr965099247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.