Azon emberek, akik írnak verseket, (legalábbis a nagy részük) elgondolkodtak már azon, hogy milyen jó érzés lenne, ha alkotásaik megjelennének egy könyvben, egy kötetben. Jómagam is kacérkodom a gondolattal. Milyen lenne, ha negyven, ötven, esetleg száz versem megjelenne, az emberek a könyvespolcokon látnák a nevemet, a könyvtárakban szerepelnék a rendszerekben, megajándékoznám a szeretteimet, a barátaimat, meg ehhez hasonlók. Azonban, ez nem ilyen egyszerű.

Több lehetőség is van arra, hogy ezt megoldjuk. Az első, és nyilván, minden kötetre vágyó embernek a vágya, hogy megkeres(!) minket egy kiadó és a költségén megjelenteti az alkotást. Mondhatni, ez nagyon ritka, hiszen ma Magyarországon nem divat a költészet. Máshogy fogalmazok: nem jövedelmező. Nem hallani manapság az emberektől, hogy vettek egy verseskötetet, vagy ajándékoztak. Sokkal inkább a regényeket favorizálják. Nem tagadom, élvezetes a regény is, de aki kedveli az irodalmat, ne csupán a regényeket kedvelje, legyen nyitott más művekre is. Bár, ez az én szubjektív véleményem.

A második lehetőség, hogy találunk magunknak egy mecénást, aki hajlandó állni a felmerülő költségeket. Ehhez nem árt jóban lennünk az illetővel és az sem hátrány, ha hosszú a nyelvünk. De csupán ezért barátkozni olyan emberrel, akinek erre lehetősége van… Sekélyes.

És marad a harmadik lehetőség, miszerint megkeresünk kiadókat és önköltségen kiadatjuk a kötetünket. Lássuk be, ez igen drága mulatság. A költség függ az oldalszámtól, az igényelt darabszámtól, színes vagy fekete-fehér, kemény vagy puha kötésű… Igen csak a zsebünkbe kell nyúlni, ha annyi mennyiséget szeretnénk kapni, amennyivel meg tudjuk ajándékozni a számunkra fontos embereket és még jusson a könyvesboltok polcaira is.

Ha lesz módom, ez utóbbit meg fogom valósítani. (Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy nem írok olyan jól, hogy egy kiadó felkeressen, és ajánlatot tegyen nekem.) Miért? Azt hiszem, a válasz pofon egyszerű. Szeretnék hagyni valami nyomot, egy jelet, hogy itt éltem, léteztem.  

 

Káldi Zoltán - Ars Poetica

megtört szívem koszos balladái
öltenek formát bús szonettekben
őszinteség játszik a szavakkal
betűtésztából költöm versemet
művészetben létező ócskaság
e művem is csupán parafrázis
most éber éjszakákon évődöm
hajnalban megtalál a rem-fázis

a szerelem cigarettaszála
lelkem hamutáljába hamuzik
humortalan komédia próbálja
idegeim, megvadult trambulin
kiszáradt pennám üres sorai
féltőn óvnak, mint lángoló égisz
mégis műveimből már tudjátok:
szenvedés lételem, fakó fétis

szótlan sétálok rögös utakon
véres vadra vágyakozó antilop
lettem a vég nélküli szavannán
mint magányos, hév-telen iggypop
parkolóban sóvárog életem
rég túljutottam már a zeniten
bezárkóztam múzsám padlására
és így lettem fapados bobdylan

2013. január 23. 04:02

http://poet.hu/vers/106387

 

Zoltanus

Ui. Hatodik lettem a Tiszta szavak ereje pénz-fődíjas pályázaton. Nem nyertem semmit, de mint tudjuk, "nem a győzelem, nem a részvét, hanem a fontos."

Szerző: Zoltanus88  2013.02.19. 12:05 Szólj hozzá!

Címkék: pályázat kiadó kötet arc poetica

A bejegyzés trackback címe:

https://zoltanus.blog.hu/api/trackback/id/tr655091963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.