Az idő telhetetlenül múlik. Mondhatni, kegyetlen módon veszi el tőlünk az életet. Igaz lehet az a mondás, amit az idős emberek mondanak, akik már igencsak sok évet megéltek. Az egyik pillanatban még önfeledt gyerek módjára lenn az udvaron, a parkban vagy a pályán játszunk és a következő pillanatban már az elmúlás csókja környékezi ajkainkat. Mintha egyik nap lefeküdnénk aludni, és mikor felébredünk, vége az egésznek. Az életnek.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy miért van ez így? Ennek kell lennie? Ilyen törvényszerű? Azt hiszem, az idő egy halálos betegség. Persze, az idő halálunk után sem áll meg. Nem kérdez semmit, nem érez semmit, szóval pszichopata. És mi ezzel a pszichopatával élünk szimbiózisban.

Néha előfordul, hogy úgy érezzük, mintha megállna az idő. Amikor a szerelmeddel ülsz, kettesben, egy tóparton, egymás kezét fogva vagy a vállaidra borulva, szerintem ez egy tipikus esete ennek. Gyakran jó lenne, ha tényleg megállna az idő. Hiú ábránd.

Szokás mondani, hogy az idő gyorsabban telik, ha boldogok vagyunk, mint amikor szenvedünk. Szubjektív és változó, de van, ami állandó. És ez az állandóság az, hogy miként osztjuk be ezt a pár évtizedet, amíg élünk, mert utána az idő vasfoga elemészt minket.

Káldi Zoltán: Zárolt idő

kávéfőző álmosan zakatol
émelyítő éjjeleken át
édes álmom már messze barangol
torkomban gombóccal teli vád

tik-tak, tik-tak, tik-tak

peregnek a percek lankadatlan
koffein pulzál ereimben
csak sután pislogom szakadatlan
fájó emlékek sebeimben

tik-tak, tik-tak, tik-tak

csendet üti a déli harangszó
az ablak párkányán évődöm
távoli a hajnali kakasszó
mikor a múltamon sértődöm

tik-tak, tik-tak, tik-tak

lassan vörösödik a horizont
ahogy az utcák kövét járom
testemből hiányzik a kortizol
könnyeimbe fulladva ázom

tik-tak, tik-tak, tik-tak

kezemben egy üres whiskys pohár
gabonapárlat marja torkom
a falon egy agyoncsapott bogár
építem elefántcsont-tornyom

tik-tak, tik-tak, tik-tak

pillanat alatt elüt az éjfél
míg papírra vetem soraim
szárnyalva vágtat a kétes kétség
az apokalipszis lovain

tik-tak, tik-tak, tik-tak

magával ragadott a múló idő

tik-tak...

2013. március 10. 17:16

Zoltanus

Szerző: Zoltanus88  2013.03.10. 17:48 Szólj hozzá!

Címkék: idő elmúlás

A bejegyzés trackback címe:

https://zoltanus.blog.hu/api/trackback/id/tr695126424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása